János bácsi, a saját statisztikája szerint, abba a 260 lakósba tartozik, akik Kászonjakabfalván maradtak. Ő az, aki jelen volt a csíkszeredai kórház első alapkő letételénél, és további hét hónapot segédkezett annak felépítésében.

Negyed évszázada, hogy egyedül hajtja álomra fejét, és reggelente egyszemélyre főzi a kávét. Elmondása szerint „előrehaladott korba kezdtem kerülni, megyek neki a hetvenhétnek. Egyedül tölti mindennapjait, saját magáról gondoskodik abból a kevéske nyugdíjából, amit jól meggondolva hónapról-hónapra be kell osszon. „De nem elég, mikor fát kell vegyek, gyógyszert. Azt mind bé kell szerezni. Akkor nem tudok élelmet venni, ha élelmet veszek, akkor nem tudok fát venni” – meséli János bácsi.

János bácsi, ahogy már feltűnhetett, szeret statisztikákat vezetni. Azon kívül, hogy számontartja éppen hány lélek van a faluban, abból hányan nyugdíjasok, tavaly novembertől jegyzi a kapott meleg ebédet, dátummal együtt. Forgatja a kockás füzetet, és ámulattal figyelem a gyönyörű kézírással, gondosan vezetett ételnaplóját. Ebből is látszik, mennyire fontos ez neki „Írtam az ételeket, mikor hozni kezdték, a tavaly.” A legszeszélyesebb hónapnál, áprilisnál időzünk, ahol kiderül, hogy 9-én, a két leves és a dupla adag főétel mellett érkezett „édesség, savanyóság, cukorka s még konzerv is.” Hálatelt szívvel köszönetet mond mindenkinek, különösen a „szakácsnénak, a konyhásoknak, s mindenkinek, aki hezzajárul” ahhoz, hogy ő is meleg ebédet kaphat.

„Aki interjút ad, az nagy ember” – jegyezte meg viccesen.Nagy ember ő, hagyta, hogy megérezzem a belőle fakadó jólelkűséget, kedvességet, szeretetet embertársai iránt. Megtapasztaltam jószándékát, tanúja voltam, ahogy rászorulóként rászorulónak segített.

György Mária Angéla

Ha szeretné támogatni Meleg ebédet időseknek elnevezésű programunkat ITT megteheti!