Az idős házaspár köszönetképpen a meleg ebédért már két levelet juttatott el a Jakab Antal Házban dolgozó „szorgalmas csapatnak, akik fényt visznek az idősek otthonába. Az életünk nem volt egy habos torta, szegény emberek voltunk, két kezi munkával sokszor véget nem érő fáradtsággal dolgoztunk” – fogalmazták meg utóbbi levelükben.

Egy bálban ismerkedtek meg, több mint 65 éve táncolják át magukat az élet örömein és nehézségein egyaránt. „Szegény emberek voltunk, nem gazdagok, egyéni pásztor voltam, kollektívbe dolgoztam. Mi tudjuk ketten, hogy milyen volt. Sokat szenvedtünk…” – eleveníti fel János bácsi, azon a széken ülve, amelyről Rózsi néni tizenhét éven keresztül árulta a kakast a Szent Anna tónál.

 „Az öregember olyan, ha valamit kap, megörvend neki. Ez biztos. S pláne mikor két öreg ennyi időt leél, ő 87 éves, s én 85” – veszi át újból a beszélgetés fonalát János bácsi, mivel felesége 32 éves korában hallássérült lett. Felcsillan a szemük, összenéznek és elmosolyodnak, amikor újból szóba hozom a meleg ebédet. „Mindent szeretünk, nem válogatunk, nincs amibe. Köszönjük a jóságikot, hogy készen idehozzák az ételt. Nem kellett sehova sem menni, még a kapuba sem kellett kiállni, Mártika készen béhozta. Két napra az elég volt nekünk, bőven. Isten fizesse, hogy nem felejtettek el öregségünkre, s ellátnak ennivalóval. S adja a Jóisten, hogy még sokáig küldjék, mert szeretem” – mondja János bácsi, aki szerint „a túrós puliszka a legjobb étel.” A beszélgetéshez Rózsi néni is hozzászól: „ezt a jóságot nem lehet elfelejteni” - aki csak akkor érzi jól magát, ha a kapott segítséget valamilyen formában viszonozni tudja. Lázárfalvi otthonukban két órát töltöttem, de egy időtálló leckét tanulhattam meg tőlük: az élet táncparkettjén a jóság és a szerénység legyen állandó társunk.

György Mária Angéla

Ha szeretné támogatni Meleg ebédet időseknek elnevezésű programunkat ITT megteheti!