Hálás az, aki soha semmihez közel se fért

Kilépett csatószegi otthonából, és kedves mosollyal fogadott. Csitította Bodri kutyáját, hogy ne ugassa annyira az ismeretlent, aki éppen belépett a kapun. Csak egy percig voltunk idegenek.   „A buletinbe Rozália vagyok, s egyebütt es, de Irénnek szólítnak, kicsikoromba így fogták reám” – mosolygunk ezen a „kicsit furcsaságon”, ahogy ő nevezi. „1937. szeptember 14-én, kedden délelőtt […]

Tovább →

„Finomabb az étel, ha nagy fazakba fő”

Gizi néni Csíkkozmásról azok sorait erősíti, akik mindennap átélik a magány okozta nehézségeket. Megviseli a tizenkét éve tartó egyedüllét, hiányzik neki a társ, „szomszéd nincs, nem es jár senki a szomszédból. Mindenki bé van gubódzva” – állapítja meg szomorúan. Ott jártamkor aggodalmaskodott, a villanyszámlája a nyugdíja negyedét tette ki múlt hónapban, „muszáj volt fát vágassak, […]

Tovább →

Szavak mögött rejtőző hála

Hatalmas melegség és öröm tölti el az ember lelkét, amikor köszönetet kap munkájáért. Érzi, hogy valamit jól csinál – és ezt a jót érdemes folytatni. Ilyen köszönetben részesült a Jakab Antal Ház konyháján dolgozó lelkes csapat. Lázárfalvából egy idős házaspár szavait írta papírra egy hozzátartozójuk, amit majd eljuttattak a címzettekhez az otthoni beteggondozó kolléganőn keresztül. […]

Tovább →

Magány, avagy az égve maradt lámpa

„Én magamot teljesen a Jóistenre bíztam, s ejsze gondja es van, mert segítségeket is rendel” – mondja Irénke néni Szentmártonról. Segítség számára a meleg ebéd, amelyet egy éve kap házhoz, mivel már nem tud főzni, a reggeli kávé elkészítése is nehézséget okoz számára. A szomszédok több évtizede gondoskodnak Irénke néniről, aki a múlt hónapban töltötte […]

Tovább →