Én magamot teljesen a Jóistenre bíztam, s ejsze gondja es van, mert segítségeket is rendel – mondja Irénke néni Szentmártonról. Segítség számára a meleg ebéd, amelyet egy éve kap házhoz, mivel már nem tud főzni, a reggeli kávé elkészítése is nehézséget okoz számára.

A szomszédok több évtizede gondoskodnak Irénke néniről, aki a múlt hónapban töltötte be 93. életévét. Meg is jegyzi viccesen: „ejsze száz esztendeig akarok élni.” Egy házaspár férfi tagja gondoskodik arról, hogy mindig legyen tűzifa felaprítva a kályha mellett, felesége pedig takarít, és amikor szükséges főz neki. Többen felváltva járnak be az idős nénihez, hogy gondoskodjanak róla.

Várja is az otthoni beteggondozó munkatársasunkat, aki házhoz viszi neki a meleg ebédet, csak nem igazán tudja a „napokat számba tartani.” Megörvend, amikor megtudja, hogy szerda van, és a Jakab Antal Ház konyháján készült fogásokból ebédelhet. „Az finom, szeretem: két napig es tudok enni belőle. Készen van, erőst örvendek neki.

Huszonhét éve él egyedül, a magány állandó társa lett. Reggel már várja, hogy vajon ki megy látogatóba, és este, egyfajta jelzésként, sokáig égeti a villanyt, hátha valaki bemegy. „Nagyon nehéz az egyedüllét, nagyon, de ez a sorsunk, nincs mit csinálni. Nagy baj, hogy nincs senki körülöttem, fiatal, de valahogy lesz.

György Mária Angéla

Ha szeretné támogatni Meleg ebédet időseknek elnevezésű programunkat ITT megteheti!